Hát itt az ősz, nincs mese. Reggelente deresek az összehordott levél kupacok és hó van a hegyek tetején. Sajnos síelni még nem lehet, csak néhány gleccseren. A környező erdőknek elképesztő színei vannak, kicsit azokra a giccses amerikai fotókra emlékeztetnek, amiket new englandben szoktak csinálni.
Tegnap úgy döntöttünk néhányan, hogy elmegyünk via ferratázni. A koli egy Marzóla nevű hegy lábánál van. Bár a helyiek inkább csak 'hill'-ként hivatkoznak rá, merthogy nem igazi 'mountain' mert nem magasabb mint 2000 méter...
Szóval bepakoltuk a via ferrata cuccot (sisak, beülő, hevederek, stb.) és irány a hegy. Egy masszív kaptató és szerpetin után az ösvény mellett megjelentek a drótkötelek és a sziklába fúrt lépcső vasak. Jó móka volt, bár az egész nem volt hosszabb egy-kétszáz méternél. A csúcson parádés kilátás volt a brentai dolomitokra és az Adige völgyére. Pici séta után elértük az I. világháborús romokat. A környező hegyek tele vannak a k und k-s hadsereg régi lövészárkaival, ágyúállásaival és alagútjaival. A helyiek ezt kihasználták és a régi sziklába vájt odúkból nyaralókat építettek, marha jó ötlet. Fenn 1300 méter környékén van egy ilyen odúsor, lógnak ki a kémények, tekepálya, kápolna, és piknik padok mindenhol. Egy hosszabb ereszkedés az északi oldalán a hegynek volt a legemlékezetesebb rész. Itt egy vörösfenyő erdőben ment az ösvény és olyan volt, mintha az égből sárga festékkel öntötték volna le a hegyoldalt. MINDEN pasztelsárga volt, kivéve a kis tisztásokat, ahol még napközben is mínuszok vannak. Ott meg óriási jégvirágok mindenütt.
Egy kis boulder-ezés is belefért. Mint megtudtam a Marzóla azt jelenti, hogy rohadó. Azaz rohad a hegy... hát szerencsére a szagot nem éreztük, de a szikla tényleg eléggé törős. Ez az eredményezi, hogy óriási leszakadt sziklatömbökkel van tele az erdő. Mászópajtásommal, Daniele-vel nekiugrottunk a szikláknak és pillanatok alatt szétfagyasztottuk az ujjainkat a jéghideg kövön.
Hazaérve nem maradt el a forralt bor és a másik helyi pajtás (Casa) által készített canederli (knödel)...tökéletes befejezése egy tökéletes napnak.
