Ez a bejegyzés az olasz konyha rövid bemutatásáról fog szólni. Rövid bevezetőnek annyit, hogy tegnap estefele arra jöttem rá, hogy a tegnapi nap volt talán az első ittlétem során, amikor nem ettem tésztát.
Ez így talán ijesztőnek hangozhat, különösen annak, aki nem bírja a pastát. Én bírom, méghozzá ipari mennyiségben fogyasztom. Mondanom se kell, hogy itt talán ez a legolcsóbb és leglaktatóbb kaja. Egy nagy üveg paradicsom szósz és egy kilós Barilla (penne, spaghetti, tortiglioni, fusili, bármi) olcsóbban jön ki, mint 15 deka felvágott vagy 1kg banán.
Megkaptuk egy hete a menza kártyánkat is, így elkezdtem az ismerkedést a helyi diákétkeztetéssel: előételnek mindig rizset vagy pastát lehet kérni. Ha az embernek van pénze, kérhet második fogást (általában valami jól kinéző sülthús vagy hal) és ami a legjobban tetszik, hogy mindenkinek jár a kajához egy filteres kávé (!), amit egy erre tervezett gépben gyorsan le lehet főzni egy finom eszpresszóvá.
Vannak érdekességek. Például a koliban lakó olaszok megtanítottak, hogy amikor tésztát főzünk, akkor ahhoz durván őrölt sót kell használni. Hogy miért, arra eddig senki nem tudott válaszolni, ha valaki megfejti, írja meg nekem és kap tőlem 1kg bármilyen tésztát ajándékba:)
Olaszország nagy és változatos. Minden városnak, régiónak meg vannak a saját kajái. Itt a hegyekben a polenta a menő, ami gyakorlatilag egy kukoricadara kása. Ezt eszik köretnek bármihez, főleg finom pörköltek mellé. A helyi borok is rendben vannak, ahhoz képest, hogy Trento még bőven az Alpokban van, sok a szőlő. Néhányat már kóstoltam, eddig a déltiroli Lagrein a kedvenc. Ha bort iszunk, akkor ahhoz sajtot is illik majszolni. Parádés választék van belőle és némelyiket még én is meg bírom enni, pedig nem vagyok egy nagy sajtevő.
Holnap megyek Velencébe Marco cimborámat meglátogatni. Arról is remélhetőleg készül majd egy post, hamarosan jelentkezek!
